A VESZPRÉMI PETŐFI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE

Veszprém városában a polgárság érdeklődése, a lakosság kulturális igénye hívta életre a színház intézményét. A XIX. század elején már létezett egy színházpártoló mag Veszprémben, főként az iskolai színjátszók köré csoportosulva. A veszprémi színházi élet legkorábbi régészeti lelete, a legrégibbi veszprémi színlap 1814-ből való. A század második felében aztán mind több vándortársulat fordult meg a városban: változatos repertoárral és az ország neves színművészeivel pezsdítették fel a polgárság mindennapjait. Az élénk színházi kultúra mind türelmetlenebbül kívánt saját színházépületet, melynek felépítését növekvő társadalmi mozgalom segítette elő. A Színházpártoló Egyesület elnöke, Óvári Ferenc, például jelentős összeggel járult hozzá az építkezés kiadásainak fedezéséhez.

A SZÍNHÁZ ÉPÜLETE

1908. szeptember 17-én megnyílt a Petőfi Színház, mely Medgyaszay István tervei alapján épült. Az intézmény a már meglévő Korona Szálló, s Kaszinó épületéhez kapcsolódott. Stílusa Medgyaszay több éves kutatómunkájának eredményét tükrözte, melynek során a magyar népi művészetet, s keleti gyökereink kultúráját tanulmányozta. Nemzetközi jelentőségű, hogy a vasbeton művészi formálását összekötötte a magyar nép ősi hagyományainak alkalmazhatóságával. Az új, magyar stílus, a magyarországi szecesszió megnyilvánulása lett a Színház épülete, melyet Nagy Sándor festőművész üvegfestményei díszítettek.

ÖNÁLLÓ TÁRSULAT

Bár a város kiharcolta saját kőszínházát, önálló társulat működésére még sokáig kellett várni. Az intézmény félig-meddig művelődési házként funkcionált, illetve magyar és külföldi, vegyes színvonalú vendégelőadások befogadására korlátozódott. A polgárok azonban saját színtársulatot követeltek, mely 1961-ben, Veszprém megye vezetőinek összefogásával jöhetett létre. Az alapító okirat máig érvényes missziót fogalmazott meg:

..alakuljon egytagozatú prózai színház a mai életet, a mi korunkat kifejező
műsorpolitikával, középpontban magyar művekkel, új magyar drámákkal,
teremtsen városi jellegű színházkultúrát egyenletes színvonalú előadásokkal..

A Színház élete e küldetés jegyében indult, sorsa sokáig összeforrt a magyar dráma sorsával. A Veszprém megyei közönség hatalmas lelkesedéssel látogatta saját színházát, az előadások, a színművészek állandó témát szolgáltattak a város polgárainak. A Színház mindenkori vezetői próbáltak megfelelni a velük szemben támasztott igényeknek: izgalmas, kortárs magyar és külföldi darabok, illetve halhatatlan klasszikusok kerültek műsorra, remek művészek előadásában. A színház épületét 1988-ban felújították és kibővítették, hogy minél alkalmasabb legyen az állandó művészi munkára. Veszprémben évtizedeken keresztül magas színvonalon pezsgett a színház élete, mely az utódok számára is követendő utat mutat.

LATINOVITS ZOLTÁN JÁTÉKSZÍN

A Veszprémi Petőfi Színházat Veszprém polgárainak kulturális igénye hívta életre, s ugyanilyen elvárás inspirálta a Színházhoz kapcsolódó Játékszín létrehozását is. A közönség egy rétegének határozott igénye volt a megszokottól, a konvencionálistól eltérő darabokra és művészetre, s természetesen ez igény kielégítésével nem lehetett a nagyszínpadon kísérletezni. Ezért a színház igazgatói (Pétervári István majd Hegyeshalmi László) játszóhelyet kerestek az újfajta törekvéseknek, s egy régi asztalosműhelyből varázsütésre kamaraszínház vált. 1977. március 26-án, Gyurkó László: Az egész élet című játékának előadásával megnyílt a Petőfi Játékszín, s ahogyan Petőfi vándorszínészként a kocsiszínben, úgy a veszprémi művészek a Játékszínben szórakoztatták a közönséget. Az új játszóhely kortárs magyar és külföldi darabokat mutatott be.

A Színház rekonstrukciója természetesen a Játékszínt is érintette, s az építkezés alatt házon belül és házon kívül, ideiglenes játszóhelyeken valósultak meg a kamaraszínházi produkciók. 1988 novemberére a Petőfi Színház épületével együtt újjáalakult a színészház épülete, és annak udvarán épült fel a Játékszín, bejárata egy szépen faragott székelykapu, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeinek ajándéka. A kisszínház 1991-ben vette fel Latinovits Zoltán nevét, emléket állítva ezzel a művész veszprémi, színészi és rendezői tevékenységének.

Az újjáépült Játékszín folytatta az őt életre hívó küldetést: intim terében izgalmas, új darabokat vitt színre mind megújuló színházi nyelven. A 80-as években még főként a magyar társadalom és közélet aktuális problémáival foglalkozó szövegek kerültek a nézők elé, később már megjelentek a külföldi kortársak, melyek a mai ember kultúrájának, létezésének kérdéseit feszegették. A Játékszín, megalakulása óta a modern ember színházi igényeinek kielégítését célozza meg, a kortárs drámairodalom és színházművészet irányait prezentálja.

A Latinovits Zoltán Játékszín ad otthont a

Szent Genéziusz KultúrKommandónak is.

A Veszprémi Petőfi Színház honlapja.

Kisfilm a színházunkról.

Oldal: Anyaszínházunk
Szent Genéziusz Kulturális Egyesület és KulturKommandó - © 2008 - 2024 - szentgeneziusz.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat